A koaxiális kábelek belülről négy rétegre vannak osztva: központi rézhuzal (egyszerű tömör vezeték vagy többszálú huzal), műanyag szigetelés, hálós vezetőréteg és huzalköpeny. A központi rézhuzal és a hálós vezetőréteg egy áramkört alkot. Mivel a központi rézhuzal és a hálós vezetőréteg koaxiális. A koaxiális kábelek váltakozó áramot vezetnek az egyenáram helyett, ami azt jelenti, hogy másodpercenként többször megfordul az áram iránya. Ha általános vezetéket használnak a nagy-frekvenciás áram továbbítására, akkor a vezeték egyenértékű egy olyan antennával, amely rádióhullámokat bocsát ki kifelé, elveszíti a jel teljesítményét és csökkenti a vett jel erősségét.
A koaxiális kábelek tervezése ennek a problémának a megoldására irányul. A központi vezeték által kibocsátott rádiót egy hálós vezetőréteg választja el, amely földeléssel vezérelhető a rádió továbbításához. Probléma van a koaxiális kábeleknél is, vagyis ha a kábel egy bizonyos szakaszon jelentős összenyomódáson vagy csavarodáson megy keresztül, a központi vezeték és a hálós vezetőréteg közötti távolság nem mindig egyenletes, ami miatt a belső rádióhullámok visszaverődnek a jelátviteli forrás felé. Ez a hatás csökkenti az elfogadható jelteljesítményt. A probléma megoldása érdekében egy műanyag szigetelőréteget helyeztek a központi vezeték és a hálós vezetőréteg közé, hogy egyenletes távolságot biztosítsanak közöttük. Ez az ilyen típusú kábelek viszonylag merev és nehezen hajlítható tulajdonságaihoz is vezet.
